Néha úgy gondolom...

Már egy ideje nem írtam. Ennek talán a konkrét eseménytelenség az oka, bár felmerült bennem az is, hogy a pozitív illetve közömbös külső hatásokra nem érzek késztetést az írásra. Ez így elég szomorú. Talán ebből a szempontból is pont olyan vagyok, mint mások. Csak a panaszáradatot kell kiadnom magamból, a jót pedig természetesnek veszem. Eldöntöttem,… Tovább »

Valahogy nehezemre esik bármihez is hozzákezdeni. Fekszem a kanapén, a takaró alatt jó meleg van, előttem a bekapcsolt laptop, mögötte az elmaradhatatlan tv. Gyakorlatilag bármilyen nap lehetne, bármilyen évszakban, egyáltalán nem számítana. De mégis… Kinézek az ablakon, esik a hó. Tegnap este óta szakadatlan, meg sem állt egy percre sem. Még mindig… Egy iskola van… Tovább »

Komolyan mondom lassan már nem is tudom, miért csinálom ezt. A háttérben megy a tv, egész nap ment a rohadt tv, mintha valami értelmeset is látnék benne, és nem csak időrabló tényező volna. Amíg egyedül voltam itthon, valahogy el kellett tölteni az időt. Próbáltam lekötni magam, lekötni az agyam, hogy ne gondolkodjak, ne gondoljak semmire…. Tovább »

Kedves Olvasó! Őszintén szólva ez életem első blogbejegyzése, és fogalmam sincs vannak e – s ha vannak – mik ennek az írott és íratlan szabályai. A megszólítás már önmagáért beszél, lévén hogy lelkem mélyéből az kiabált, írjam azt, hogy Kedves Áldozat, na de mégsem tehet az ember lánya ismeretlenül ilyet (Vagy mégis? ), így maradtam… Tovább »